Csak, hogy értsétek
Akinek nem lett volna az előző világos, az nem ismer. Aki sejtette, az megkérdezte mi a baj. Igazán semmi, csak valaki szart rakott a palacsintába, ez van… Megint sokat képzeltem magamról, meg a kimondott és ki nem mondott szavak súlyáról. Sajnos vagyok aki vagyok, és még 25 évesen is ugyanazokat a hibákat követem el… Sebaj, eljön majd az idő, hogy nem hibázok, de akkor csinálni sem fogok már semmit. Hiszen aki nem dolgozik, az nem hibázik, és aki nem hibázik, megérdemli a jutalmat. Nohát röviden, tömören, lúzereknek megint totál érhetetlenül összefoglaltam.
Aki tudja miről van szó, szerintem úgysem olvassa, mert nem érdeklem már, a többit meg jelen állapotomban leszarom jó nagy ívben, mert nekem így jó, és nehogymár csak más érdekeit nézzem állandóan…
“Ha tudtam volna, hogy a gyertja lángja éget, már rég kész lenne az étel…”
“Csak, hogy értsétek”