cím nélkül
Érdekes egy jelenség az ember. Mindenhol a növény- és állatvilágtól kezdve a hazugság az alapja a létnek. Gondoljatok csak bele, a fák/bokrok finom gyümölcsöt hoznak, de nem ez a céljuk, hanem, hogy fennmaradjanak a mag által amit az állatok elszállítanak messzire, és ezáltal a populáció em vész el. Rengeteg állat olyan álcákat hoz létre amivel átvágja azokat a ragadozókat amelyek ők akarják megenni, pedig szükséges a fennmaradás szempontjából, hogy a gyengéket megegyék, de az erőseknek meg kell maradni, hogy újabb gyenge utódjaik ellássák élelemmel a ragadozó utódait… Az ember meg arról papol, hogy hazudni nem jó, meg aki hazudik az rossz, és legyünk őszinték. Viszont ha megmondod valakinek, hogy utálod mert… akkor rasszista, fajgyülölő, vagy egyszerűen csak tapló gyökér vagy. Igaz ez az élet minden területére, és tegye a szívére mindenki a kezét (már akinek van, és nem a kézre gondolok 😛 ), nem volt már olyan, hogy inkább nem mondott igazat, azért, hogy jobban jöjjön ki a dologból? És emiatt senki nem haragszik, hiszen ő volt az ügyes, aki megoldotta a dolgot. Amikor meg őszinték vagyunk, akkor csak a baj van, néha még saját magunknak is csak problémát okozunk ezzel nem csak másnak.
Ezt rakjátok ki ne a Rubik-kockát 😉
Akinek van hozzászólása a hazugság és igazság dilemmájához, kérem bátran és hosszan ossza meg velem…Mert kurvára unom már a tehetetlenséget…
“cím nélkül”