…visszavár újra az a régi nyár… (átnevezve)

Remélem senki nem haragszik meg egy kis idézetért:

“Én mindent elmondok
Bevallok mindent, mert elkövettem szinte mindent, amit lehet
És kegyelmet nem kér
Mert szinte minden szánt szándékkal történt
Én elhagyok mindent
Amint csak lehet. Anya, felejtsd el a nevet, amit adtál nekem
És ne gondoljon rám
Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem

Nekem ez a hely már nem mond semmit
Nekem ez a hely egy rémálom

Nekem ez börtön, ahol ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz
Ahogy kaparok tíz ujjal ki a fényre, nincs nappalom, se éjszakám
Nekem ez a hely, egy kényszerzubbony
Nekem ez a hely egy zárt osztály
Nekem ez börtön, ahol feszül a bőrömön egy tetovált sorszám
Én mindent elmondok
Bevallom Neked, csak hogy tudd, hogy hol a helyed, mert Te is ugyanaz vagy mint én
És kegyelmet nem kér
Mindegy, hogy fekete vagy fehér, vagy éppen mi a hited
Én elhagyok mindent
Nem vagyok szent, egy szemenszedett hazugság a szerepem
És ne gondoljon rám
Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem

Nekem ez a hely már nem mond semmit
Nekem ez a hely egy rémálom…“

Miért kell nekem olyanokat mondani amin agyalhatok? :S Najó nem mindenki ismer még, hogy agyalós vagyok 🙂 �?ltalában alacsony a vérnyomásom, és nem nagyon bírom a meleget, mert ilyenkor csak alvás megy jól. No hát most nem így van, volt vagy 1:30 mikor lefeküdtem, és 6-kor már fölébredtem. Próbáltam lenyomni egy kis alvást még az “agyam torkán”, de csak az lett belőle, hogy magamra tekertem a lepedőt, meg a takarót, és amikor már mozdulni sem bírtam, akkor úgy döntöttem felkelek 🙂 Ennek az lett a vége, hogy már megint lábujjhegyen kellett vadásznom, Jean!!! Azt hiszem nem kéne megmérni a vérnyomásom, mert az orvos azonna beutalna, egy kis nyugtatózásra, pedig tegnap este annyira kiment a fejemből a vér (lehet a sok hidegfüst ami a vizipipából jött, kinyomta 😉 ), hogy csak pislákoltam. Sokat merengtem elmúlt éveken, érzéseken, hangulatokon, pillanatokon, és az emberben tényleg csak a jók maradnak meg egy idő után. Itt most 2007-ben úgy érzem, mintha hét évvel ezelőtt lenne, “amikor még minden tiszta volt”… Olyan felemás érzés fogott el, mintha az anyósom látnám a Cadillac-emben leesni egy szikláról 🙂 Egészen el is feledtem a napi eseményeket, úgy érzem nem fontosak jelenleg. Inkább semmi sem fontos, csak egy valami, amiért érdemes élni, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes meghalni…