…Igen a szájba, fátyol a fejre…

Nos kedves Baroness Ambrosia elkelt. Megértük ezt is 😉 Jó volt látni, egy két régi ismerőst, talán egy-két újat is, és érezni azt, hogy “jó kezekben vagy” 😉 Nicol is teljesen meglepett vőlegényével, mivel nem nagyon szoktam elsőre barátkozni, de Attila nagyon jó fej gyereknek tűnt.

Azt sajnálom, hogy nem tudtam lejátszani úgy kisasszonynak, akarom mondani már Asszonynak, amit Taki, és Anita nem úszott meg:

“Mondd el a hűséged mennyit ér
Életet adnál az életért
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért ,
a hűségért?” /Ossian – Hűség/

Csak kívánni tudom, hogy a válaszotok erre az legyen, hogy mindent, bármit. A lélek hangjai albumot hallgattam egypárszor és még ez is nagyon találó ide. Bár igazából az Ossian számok fele stimmelne ide…

A nagy vidámságot, a kellemesen töltött hétvégét úgy érzem nem kéne elhervasztani, úgyhogy az új hetet is valamiféle pozitív dologgal kezdem (neeeem Unicum-al 😉 . Most még azonban “psszt. surran egy manó…”