A napi adag
Azt hiszem, mindenkinek meg van a maga drogja. Az már sokkal inkább gáz, amikor arra kell rájönnöm, hogy én mindentől függővé tudok válni. Ezzel nincs is semmi gond (óóóó dehogynem), ha van elegendő “anyag”, meg ideje az embernek, arra, hogy függjön valamitől. Amikor azonban megvonás van, akkor azt gondoljuk annál rosszab nincs, pedig de. Az amikor már úgy hisszük leszoktunk, és újra adnak egy kis adagot, és az visszahúz…. Másodszorra még nehezebb leszokni, bár amikor már belátja ezt valaki az már út a sikerhez.
Utálom, hogy nem tudok úgy neki állni valaminek, hogy azt ne csináljam erőből, viszont ha erőből csinálom, vagy hamar megunom (kiégek), vagy függő leszek. No és itt bukom a dolgokat el, mert a függőség görcsössé tesz, és akkor már nem tudok reális lenni. Anélkül viszont nem tudom a dolgot komolyan csinálni, és én még a hobbiaimat se csak úgy el szöszmötölöm.
Egy ideje már dolgozom a változásokon, de mostantól nagyon oda kell figyelnem rá, hogy ne legyek görcsös, ez meg ugyebár már önmagában Antagonisztikus ellentét… “Welcome to the jungle”…
